A repülőjegyem 2012 február 1.-jére szólt. Tehát 31.-e igen izgalmasan telt.. Az utolsó utáni bevásárlás, a "mit kell vinni" lista átellenőrzése, és a legnehezebb a bőrönd összekészítése, ami összesen 23 kg lehetett.. Egy évre... Lehetetlen küldetésnek tűnt... Mindig valahonnan előkerült egy újabb cipő vagy ruha vagy dobozka, aminek bizony még mindenképpen be kellene férnie...
Az utolsó e-mail-ben az állt, hogy Isztambulban maradunk pár napig, egy bizonyos Peak Hotelben az úgy nevezett OnArrival tréningen.
Utolsó könnyes búcsú mindenkitől, aztán irány a reptér.. Akkor már tudtam, hogy a másik magyar lány is ezzel a géppel megy, izgatottan kerestem őt a reptéren.. Amikor megérkeztünk láttuk, hogy valami probléma van a géppel, 17:50-kor indul, 10:45 helyett... Mivel kb egy órányira lakunk "Ferihegytől" hát fogtuk a másik lányt és hazamentünk.. Az addigi izgalom valahogy elszállt, furcsa érzés volt újra otthon lenni, mikor már mindentől és mindenkitől elbúcsúztam :) Aztán újra reptér, elköszöntem immár Anyukámtól, Apukámtól, nővéremtől és könnyes szemmel átléptem a piros vonalat... Az Isztambuli nagy havazás miatt a repülő ténylegesen 01:30 kor szállt fel február 2-án éjjel.. A sok várakozás és éhezés után már egyáltalán nem izgultunk, hogy mi lesz csak vártuk, hogy induljunk már végre... Az ingyenes kuponokkal sokra nem mentünk ugyanis addigra már az összes üzlet bezárt, sósmogyin és pudingon kívül mást nem igen tudtunk enni... Voltak akik megszálltak a reptér (?) által felajánlott szállodában és másnap reggel 10-kor indulhattak Isztambulba, de mi annyira akartunk menni, hogy nem éltünk ezzel a lehetőséggel.. Csal vártunk... Nem akartunk lemaradni az első izgalmas eseményekről a trainingen. (Mint utólag kiderült, jól is tettük, hiszen másnap csak még nagyobb havazás vette kezdetét Isztambulban és a 10:00-kor induló járatot ugyancsak törölték.) Aztán hajnali 1kor bejelentették, hogy megjött a gép, felszálltunk és kb fél óra múlva elindultunk megkezdve ezzel az 1 éves EVS kalandunkat :)
