Az utolsó hetek otthon igencsak eseménydúsan teltek, karácsonytól függetlenül pihenésre nem túl sok időm volt. Felkerestem egy küldőszervezetet Budapesten, név szerint Multikultúra Egyesületet. Nagyon segítőkészek voltak, hiszen még aznap válaszoltak az email-ben feltett összes kérdésemre és a következő hét szerdán már be is mentem hozzájuk. Itt mindent részletesen megbeszéltünk. Idő hiányában sajnos csak egy EVS klubbon tudtam részt venni, amit azóta is sajnálok, mert jól éreztem magam. Ezt a későbbi "OnArrival training"-hez és "MidTerm meeting"-hez tudnám hasonlítani leginkább, de ezekről majd később. Közben útlevelet intéztem, folyamatosan e-mail-eztem a fogadó szervezetemmel, akik szerződést, biztosítással kapcsolatos papírokat küldtek, én nekik fényképeket, útlevél másolatot, stb, valamint igyekeztem az elintézetlen ügyeimet lezárni Magyarországon. Elkezdtem felvenni a kapcsolatot a többi önkéntessel, akik szintén Ankarába mennek, ugyanúgy Gazi projekttel, szám szerint összesen hét lányról volt szó, velem együtt, egy bolgár, két macedón, egy olasz, egy szlovák, és még egy magyar. Napi 4-5 órát is interneten töltöttünk és próbáltunk válaszokat találni a felmerülő kérdéseinkre. Ezután következtek a nagy bevásárlások, az utolsó találkozások a barátokkal. Ahogy telt az idő egyre izgatottabb lettem, egy megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmában, valamiféle adrenalin-érzés, amit az elmúlt eseménytelen fél év után igencsak élveztem. :) Bár ez néha eléggé kellemetlen volt, hiszen a barátaim szomorúak voltak, sírtak, én viszont nem tudtam abbahagyni a mosolygást, egyszerűen nem tudtam nem vidám lenni. :)
Az utolsó két hétben azonban megváltozott minden, a fogadó szervezetem ugyanis még mindig nem küldte el a repülőjegyeket, a biztosítások sem voltak készen. Innentől kezdve már semmiben nem voltam biztos.. "HA" szócska nélkül nem tudtam beszélni erről a témáról.. Már magam sem hittem, hogy két hét múlva valóban megyek. A többi önkéntes úgyszintén kétségek között volt, többen újra elkezdtek munkát keresni. Az utolsó előtti hét vége felé sem történt változás, emiatt két lány ( macedón, olasz) meg is köszönte a lehetőséget. Ekkor már tényleg feladtuk, hiszen a létszám sem volt meg és csupán másfél hetünk volt..
Két nappal később három új név tűnt fel a biztosítási listán, három lány Olaszországból, majd pár órára rá a jegyünk is megérkezett..
Akkor már tudtuk, hogy egy hét múlva biztosan megkezdődik egy éves törökországi kalandunk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése